Hogyan essünk felfelé?! - avagy szinglianyu kalandjai

Borzasztó rég óta nem jelentkeztem, aminek borzasztó sok oka van és van benne olyan is, ami tényleg borzasztó, de most nem lesz semmi #szegénySzandi, meg drámázás. Teljesen más csapásirányból nézzük a történéseket.  Mindig irtó homályosan és sejtelmesen fogalmaztam az utóbbi, közel másfél évemet komolyan meghatározó férfiről az életemben. Maradjunk annyiban, ennek is egycsilliárd oka volt/van,… Tovább »

Szerdán leszek 35 éves. 🥳 Az első dolog, ami ezzel kapcsolatban az eszembe jut, az az, hogy fszm a matekba, butaság és oltári tévedés is, hogy mostantól közelebb leszek a 40-hez, mint a 30-hoz. Másoknál lehet így van, de nálam nem. Én nem. Maradok így, szárnyaló 30-as, kanyarban sem érzem az érett 40-est, köszönöm a… Tovább »

Ittvan az ősz, ittvan újra és nohát, nohát, én is ittvagyok 😊 Kihagytam a nyarat. Mármint nem ténylegesen, úgy nagyon nem, hanem “csak” írás szempontjából. A legutolsó bejegyzésemkor épp meneteltünk kifelé a Covidból, most meg, számomra borzasztó ijjesztő módon masírozunk bele ismét, én pedig, bevallom töredelmesen, hogy a kettő között éltem ÉLTEM! A tavaszi, 10 hetes elszigeteltség… Tovább »

Tűpontosan emlékszem mindenre. Az én agyam aztán nem törölt semmit. Minden részlet megvan. A rettenetesek és a csodálatosak is. De csodálatosból milliószor több van! Szóval, eltelt egy év. Az első. Holnap lesz 1 éves Bibiella, Loknifalvi Lujziella, Pinipuniella, MackóManci, kisMari… A mindenem ❤ Egy éve ilyenkor, pont a Mama mellett feküdtem, kicsit fájdogáló hassal, még… Tovább »

Ma 1 éves a blog. Tapsvihar és fanfárok. Csirió rátok, hogy olvassátok, csirió az életre, hogy állandó történés alatt áll, csirió rám, hogy valahogy mindig minden esemény középpontjában állok, így nagyjából folyamatosan tudok valami olvasnivalóval szolgálni. Írhatnék most valami hangzatos áttekintést erről az évről, de nem fogok, mert aki valamiről lemaradt, az pörgesse vissza a… Tovább »

Ha a világ most normális volna, épp az első Parkos bulira készülnék a koranyárias péntek estébe, jóbarátokkal és hatalmas, jeges, színes italokkal. Táncolnék hajnalig, közben kis buta, de számomra nagyon fontos zenék kedvenc sorait torkom szakadtáig üvölteném bele az éjszakába. Ha a világ most normális volna, épp a legkisebb bőröndömbe próbálnám a legjobb nyári cuccaimat… Tovább »

Huh. Ez ma egy kicsit nehezebb. Alulról súroljuk a 40. karanténban töltött napot és lassan, de biztosan kezdi ledobni az agyam az ékszíjat, de nem ám úgy, ahogy szeretem, hanem úgy, amit nem annyira. Arról már írtam pár bejegyzéssel ezelőtt, hogy milyen nagyon távol áll a mostani helyzet a komfortzónámtól, de aki kicsit is ismer,… Tovább »

Pár éve olvastam, azt hiszem a WMN-en egy cikket arról, hogy 30 éves korára egy nőnek mi kell, hogy okvetlenül a birtokában legyen. Hát, ezt most kicsit megreformáltam. MegSzandisítottam. 30 után (jó, van az már 34 is) egy Nőnek kell hogy legyen ízlése. Ételben, italban, filmben, zenében… Férfiban. Kell, hogy legyen pár sebtapasz a szívén,… Tovább »

18 nap. Ennyi ideje vagyunk önkéntes karanténban. 18. napja, hogy szinte mindentől elzártam magam, amitől én én vagyok, hogy a messengert és a videochatet kimaxolom a társas érintkezések minden (igen, MINDEN 🙈…) formájára és mondhatom, hogy ok, nem rossz, vannak benne vicces, sőt egész izgi lehetőségek is, de azért na, köze nincs az igazihoz 😅 Úgy… Tovább »

Azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben valahogy nem megy most azokról irogatni, mint eddig. Máshova került a súlypont. Azt hittem, hogy a tavalyi tavasz volt életem legrosszabbika, de maradjunk annyiban, hogy ez a mostani sem tűnik fáklyásmenetnek, csak teljesen más okokból kifolyólag. Mi már múlt héten szedtük a sátorfánkat és a béke szigetére, a világvége… Tovább »