Hogyan essünk felfelé?! - avagy szinglianyu kalandjai

Vannak emberek, akik arra törekednek, hogy minél nyugodtabban és eseménytelenebbül teljenek a napjaik, akkor érzik magukat biztonságban és zen közeli állapotban, ha a napi kis rutinjaikat pipálják ki és kiborulnak, ha a dolgok eltérnek a megszokottól. Na. Én nem ilyen vagyok. Rettenetesen nyomaszt már ez a mocskos január, hogy nem süt a nap, kb hetek… Tovább »

Amikor két ember szakít, főleg, ha az olyan hangos és csúnya, ahogy nálunk történt, kikerülhetetlen, hogy legyenek szurkolók/álbarátok/katasztrófaturisták. Nagyon nehéz őket felismerni, mert a fenti versenyzők mindig nagyon lelkesek és nyájasak, de a szélrózsa irányának megfelelően, mindkét fél arcába az éppen aktuális beszélgetőhöz igazított, támogató verziót adják elő, ami nyílván csak jó sokára derül ki,… Tovább »

Annyi, de annyi mindent tudnék írni… De nem fogok.  Illetve mégis. Annak, aki olvasta a #negyvenharmadikat, csak annyit mondanék, hogy PUKK 😂🍾 És ennyivel pontot is tennék a mondat végére. Szót sem érdemel többet. De még csak betűt sem. Ez ma tényleg csak ennyi. Bár kurva nehéz megállni 🥂 (énmegmondtamelőre) Szandi... Tovább »

Tegnap a blog történetében először olyan dolog történt, ami eddig még soha és garantálom, hogy az életben mégegyszer nem is fog. A #negyvenharmadik bejegyzés törlésre került, amit egy nagyon komoly tárgyalási alapnak tekintettem és szemrebbenés nélkül olyat kértem érte, ami miatt megérte. Így is égtek a vonalak, dőltek az üzenetek, pedig kb 2 órát élt… Tovább »