Hogyan essünk felfelé?! - avagy szinglianyu kalandjai

A mai nappal a blog huszáros fordulatot vesz. Mostantól kizárólag előre nézek és arról írok, mert tegnap olyan döbbenetes mélypontra jutottunk, ahol már az én számat is olyan dolog hagyta el, amit bánok, annak ellenére, hogy nyílván az extrém szar helyzet hozta ki belőlem. Szóval ezzel itt egy korszak lezárult, mostantól az a téma, hogy… Tovább »

A #tizenkilencedik blog kissé felkavarta az indulatokat, volt itt ellenposzt, meg mitképzelek, meg számomra totál ismeretlen, illetve erkölcsileg nulla emberek “megmondása”, de azt hiszem már egyszer leírtam, hgy a vélemény olyan, mint a s.ggluk, mindenkinek van, de senki nem kiváncsi a másikéra. Ha lesz valaha könyvem, ez lesz a bevezetője. Csak a miheztartás végett. A… Tovább »

Tegnap megint húztam egy vonalat. Úgy az ezrediket. Vége van annak (is), hogy az igazán meredek dolgokat kozmetikázzam, vagy ne mondjam el, hiszen ez a blog azért jött létre, hogy leírjam azt, ami velem történik, hogy én ettől jobban érezzem magam, nekem könnyebb legyen feldolgozni a történteket és ha ezzel valakinek kellemetlen perceket okozok, az… Tovább »

Ma lettél 4 hetes. 4 hete ilyenkor azért nem voltam túl jól… Kb ilyen idő tájban szóltak a dokimnak, hogy ezt a kislányt nem lehet megállítani, jöjjön, mert szülünk! Fel is pörögtek az események: burokrepesztés (anyád!), epidurál, nagylevegő-benntart-kifúj, nagyonfáj-nyomja-mindjártmegvan és zsupsz! Ez a szülés buli azért továbbra is egyfordulós menetnek tűnik az életemben, pedig nem… Tovább »

Az utóbbi napok viszonylag eseménymentesen teltek, így hónapok óta először tiszta fejjel, “viszonylag” düh nélkül és teljesen érzelemmentesen tudtam átgondolni jó pár dolgot. Az együttlakásnak július 1-től vége. Nem működik. Megpróbáltuk, jópárszor csúfosan elbukott, készvége. Futjuk továbbra is a végeláthatatlan köröket, hihetetlen, hogy 2 ember, akik majdnem 9 évet együttéltek és valaha szerették egymást ennyire… Tovább »

Átléptük a bloggal a 20 000 oldalletöltést. Ez döbbenet, kicsit több, mint egy hónappal a kezdés után! Már nem csak az ismerősök, hanem az ismerősök ismerősei és azok ismerősei is olvassák. Elért oda is, ahová célzottan szerettem volna üzenni, mert például volt olyan sunyi (is), hogy a 0. percben letiltott facebookról (bár ez kb 2… Tovább »

40 nap telt el, mióta beütött a krach és azt hiszem, kijelenthetem egész nyugodtan, hogy kezdek szép lassan túllenni ezen az egész mocsadékságon. Nem állítom, hogy már nem fogok semmin kiakadni meg fennakadni, mert azért továbbra is olyan, mintha egy aknamezőn twistelnék, nyílván lesznek még kibaszott nehéz perceim, sőt napjaim is, na de az az… Tovább »

Hétfőn, amikor hazaértunk, azért produkáltam egy közepes méretű jézusommostmilesz pánikot. Azt hiszem, hogy életemben először kezdek végre valamit full komolyan venni és ennek érzem is ám a súlyát. Kipakoltam, a takarítónő után is nyomtam egy felmosás-porszívózás kombót, letusoltam, leültem a kiságy mellé, és fél órát csak bambultam, hogy igen kisbarátom, akkor mi most fel fogjuk… Tovább »

Utolsó éjszaka a kórházban, holnap végre hazamegyünk! El sem hiszem! 11 napja ez még eszméletlen távolinak tűnt… Azért maradjunk annyiban, hogy rettenetesen be vagyok szarva az egésztől. Lujzi eddig jól viselkedik, eszik, mint a parancsolat, alszik, cukiskodik. Öltözni utál, vetkőzni mégjobban (erre emlékeztetni fogom 16-17 éves kora körül elég sűrűn…) és csak nagyon indokolt esetben… Tovább »