Ma csak Rólad szól!

Ma lettél 4 hetes.

4 hete ilyenkor azért nem voltam túl jól… Kb ilyen idő tájban szóltak a dokimnak, hogy ezt a kislányt nem lehet megállítani, jöjjön, mert szülünk! Fel is pörögtek az események: burokrepesztés (anyád!), epidurál, nagylevegő-benntart-kifúj, nagyonfáj-nyomja-mindjártmegvan és zsupsz! Ez a szülés buli azért továbbra is egyfordulós menetnek tűnik az életemben, pedig nem szívattál, gyorsan jöttél, de az utolsó fájásnál tényleg azt hittem, hogy belehalok.

Fantasztikus volt, amikor rám tettek és először láttam meg a tökéletes kis arcod, a csöpp kis szád, a gyönyörű kis kezeidet, lábaidat és éreztem a világ legfinomabb illatát, ami ott, valahol a füled és a nyakad között képződik és tölti be az egész házat!

A kezdeti ijjedség után, hogy nincs minden rendben veled, mert túl hamar jöttél, és a hosszú, kórházban töltött napok után hihetetlen jó érzés volt hazajönni és megkezdeni a közös kis életünket, ami csak rólad és rólam szól! Kialakítani a napi rutinunkat, látni, ahogy napról napra ügyesedsz és okosodsz! Ahogy átfordítod már a fejed, sőt, egyik reggelre meg is fordultál! Amilyen klasszul nyúlsz már a cumisüveg után, nézel a szemembe, ha énekelem a Hobot, vagy a Charile-t Neked, ahogy figyeled a kutyákat meg az egész világot!

Hatalmas kincs vagy nekem kicsi Életem, köszönöm, hogy engem választottál az Anyukádnak és ígérem, hogy a tőlem telhető legjobban fogom csinálni, még ha most néha még a talpad is popsikrémes, a fél kaja a nyakadban landol, vagy több fürdőhab megy a szádba, mint a kis testedre… De igyekszem, becsszó!

Szandi és (kajakómában vezénylő) Lujzi