Lapozás.

Kicsit eltűntem, scuzzi, nincsen semmi vész. Rendeztem a soraimat és csak azért, hogy írjak valamit, továbbra sem fogok, csak akkor, ha mondok is vele valami lényegeset.

Az van, hogy perpillanat két dologról írhatnék. Viszont az egyikről már nem akarok írni, a másikról meg még nem.

Sok mindent kellett mérlegelnem, mert brutális indulatokat váltottam ki a blog írásával, amit egy ideig kifejezetten élveztem, sőt, sütkéreztem benne, hiszen nem titkolt célom volt pár tyúkszemen páros lábbal ugrálni, amit sebészi pontossággal el is találtam, de valahol gátat kellett szabni ennek, mert túl sokan kezdtek beleszakérteni abba, ami tulajdonképpen mégiscsak két ember magánügye. Illetve ebben az esetben háromé. Azt azért egy pillanatig nem bánom, hogy publikussá tettem a történetünket, mert nekem ez volt a mankó ahhoz, hogy teljesen le tudjam zárni a házasságomat, hogy kiírjam magamból az egészet, annak szinte minden részletével együtt, de a foglalkozás elérte a célját, így ezt a részét be is rekesztettem. Ezzel alaposan megvolnék, most jön az, hogy lapozzunk.

Hm. A “lapozás”… Folyamatban. Egészen érdekes és teljesen más. Többet nem szeretnék erről egyelőre mondani… 😉

Viszont… Tegnaphoz képest 1 hónap és költözünk! Tele vagyok tervekkel és ötletekkel, már tényleg alig várom, hogy menjünk, bár mostanra meg már egyátalán nem lenne olyan égető a költözés innen, mert ahogy érzelmileg leváltam erről a témáról, úgy már a ház sem nyomaszt többé. Sőt, elkezdtem újra szeretni, meg szépnek látni, a kék falakat például örökre a szívembe zártam, de már soha többé nem festetek újra ilyet. Ez ide tartozott, és sok minden mással együtt ezt sem viszem magamnal tovább, akkor sem, ha nagyon szerettem.

Szandi (és majdnem 4 kiló csupa szeretet) Lujzi